robots in disguise - we're in the music biz.

mielőtt véget érnének az izzadásgátlókat fogyasztó hónapok, már csak kötelességből is megemlékezünk a robots in disguise idei lemezéről, bár továbbra sem sikerült igazán befogadnom ezt az enyhén lázadós, fiatalos, kapálózós, hangoskodós "we’re in the music biz" című albumot. (ahogyan a korábbiakat sem, azóta sem!) a két hölgyemény (illetve már három!) és az időnként valóban tréfás hangzás szórakoztató jellegével együtt gyakran nehezemre esik elviselni ezt a feltűnést és hangzavart keltő ráadásul időnként bénán pop-os, elektro-s hadonászást. bár kopaszodást gátló pirulák és főzetek helyett leginkább ezt a lemezt ajánlanám a fiatalodni vágyóknak. dee plume és sue denim (+ a dobos, ann droid) döbbenetesen energikusak és idióták tudnak lenni, s a három eddig megjelent lemezük alapján tudjuk róluk, hogy nem kívánnak felnőni. amit csinálnak az leginkább a tinédzser-lázadás kategóriájába sorolható, pedig jóval több is lehetne, például akkor, ha magánéletük nem lenne gyakorta publikusabb téma mint a lemezeik! (és ezt itt hagyjuk is, ha érdekel utána néztek kik az udvarlóik, vagy milyen bugyit hordanak!) viszont zeneileg feltűnően sokat fejlődtek, talán eljutunk odáig, hogy nem pusztán a finoman szólva is extrém előadásmódjukra és megjelenésükre leszünk kénytelen figyelni egy-egy fellépés alkalmával, nem leszünk immúnisak a zenére még részegen, a tisztán sem mellékes látványt figyelve, önfeledt vigyorgás közben sem.

(erről jut eszembe, 2006 december 5. kultiplex:
http://rugdkialekvart.blog.hu/2006/12/07/have_you_got_anything_a_bit_more_uptempo)

leginkább azt bánom, hogy a cansei de ser sexy friss, abszolút béna indie irányba orientálódott trackjei után ők is valamelyest ide sorolnak be ahogyan egyébként korábban is, pedig meggyőződésem, hogy a tisztább elektro vonal jobban áll nekik, és nem is ügyetlenek a témában, (lásd: "the sex has made me stupid", vagy korábban az "arguments"). összeségébben elég megmosolyogtató jelenségről van szó, bár kár is volna őket komolyan venni. mint, ahogyan azt is, hogy elektro-punk-ot játszanak, pusztán annyiról van szó, hogy ehhez a lázadós, odamondogatós fílinghez viszonylag passzol(na) ez a zene. de csak passzolna. a számok többsége köszönőviszonyban sincs az igazi elektro-punk szcénával. egyébiránt próbálkozhatunk mindenféle analógiákkal, hiszen van néhány ideológia megközelítés szempontjából hasonló csaj-banda manapság is, és voltak korábban is, de nem hiszem, hogy erőltetni kéne ezeket a párhuzamokat.

a ma már kuriózumnak cseppet sem számító témák, és előadásmód mögött megbújó finom nevelő szándék a robotok kiemelt szexepilje. ha valami igazán szimpatikus lehet bennük, akkor ez az. mégis, az ehhez hasonló produktumokról az általános közvélekedés az, hogy jó poén, de nem sokkal több ennél, és ezzel így vagy úgy, de voltaképp egyet is értek. még sem vagyok teljesen elégedetlen, mivel egyre inkább kiderül, hogy a szókimondó, kompromittáló üvöltözésen kívül más is van a lányok tarsolyában, s előbb-utóbb talán kilépnek saját maguk s korai imidzsük árnyékából. persze három viszonylag egy vonal mentén megírt lemez után talán hiteltelen volna a váltás, a kelletténél radikálisabbnak tűnhetne. így viszont könnyedén végleg elcsépeltté válhat a három bugyuta csajszi által közvetített attitűd.