fulladós nyáresti mulatozásra itthon is könnyedén találunk a divatos elektronikus vonalaktól távol álló talpalávalót, ha mégis telhetetlenek volnánk még mindig van mire rábukkanunk, mondjuk colorádoban. a friss devotchka lemez vállraborulós, szoknyadobálós, klasszikus és modern táncikáláshoz egyaránt szolgáltat egy-egy remek darabot, amiket alighanem az év végére, a prüszkölős decemberi napokra sem fogunk elfelejteni. főként ha valami időtlen (vagy helyenként idétlen?!), emészthető, folk-os nótázásra vágyunk, amiben, már csak a zene naiv dallamossága okán sem kell semmiféle, a kortárs előadók mocskos fantáziáját gyakorta izgató mélységeket bejárnunk. mégis kár volna túlzásba vitt komolytalanságtól vagy elcsépelt idióta dalolástól tartanunk. mindezeket némiképp igazolva, megemlíthető, hogy a zenekar kezdetekben börleszk előadásokon zenélt, aztán egy saját kiadású lemezzel szépen lassan körbejárták az underground szcénát. az idén befutott "a mad and faithfull telling" című albumuk már az ötödik a sorban.
a négy tagot számláló bandát az a nick urata verbuválta össze, aki amellett, hogy kellemes hangon énekel, játszik trombitán, zongorán, gitáron, tereminen és buzukin, persze ez a fajta figyelemre méltó sokoldalúság a csapat többi tagjára is jellemző. ez a négy amerikai fiatalember változatos összevisszaságban helyezi egymásra a szláv, a görög, és a román népzene sajátos hangzásvilágát, minden egyéb szituáció vagy ihletfüggő. ennek megfelelően kortárs pop, rock, vagy punk elemeket is fellelhetünk a pezsgő harmonika és trombitaszólok kavalkádjában. persze ha jobban szétnézünk és már kellőképpen felvettük a ritmust a legkülönbözőbb szerepekben ismerjük meg a tagokat, akik könnyedén bukdácsolnak át kultúrákon, helyszíneken vagy akár életeken, a hallgatót is magukkal rántva, végre egy felszabadult utazásra invitálva a hétköznapok egyhangú szürkeségébe süppedt testet és elmét. micsoda zárszó. hallgassátok!
