vannak emberek a gasztronómiai periférián akik mézzel eszik a májkrémes kenyeret, nos ez a körülbelül hat esztendőnyi múlttal számoló, szombati játszótársakból kreált gang éppen valami hasonlóan beteges tulajdonságáról ad újra és újra tanúbizonyságot. ők abszolút improvizatív módon készítik a délutáni menüt, ez jelen esetben az "exiting arm". az egylet állandó tagjai adam drucker (dose one), jeff logan (jel), dax pierson, marty dowers, jordan dalrymple és a fantasztikus csellós alexander kort. a subtle egészen pontosan egy alternatív kollaborációs projekt rapperek, producerek, zenészek, zeneszerzők aktív részvételével. tiltakozása ellenére is meg kell említenünk, hogy a kulcsfigura drucker, a 30as évei elején járó, rapper, előadóművész és költő, aki pályája kezdetén még eminem ellenében freestyle-ozott egy battle keretében, azért ez vicces. azóta az absztrakt hip-hop emblemítikus figurájává vált, nem csak, vagy nem feltétlenül szólólemezei által.
az anticon-os előadók útjait nem egyszerű követni, pont mint egy kovi rendezte filmben, mindenki alaposan összebújik mindenkivel, és általában a közönség örömére. lássuk ki van kivel, bár egy szívós matematika vagy programozás óra ehhez képest kutya füle. a főkolompos, frontember dose one és jel egy duóban működő projektet is létrehozott ami themselves néven garázdálkodik, ezen és persze a subtle-n felül dose még további négy produkcióban van jelen!!! kiemelkedő ezek közül a jel-el és a the notwist-tal közösen életre hívott 13 and the god, valamint a why?-al és az odd nosdam-al karöltve futtatott cLOUDDEAD. kevésbé említésre méltó a greenthink, amelyet szintén a jonathan wolf féle why? trióval alkot, és a deep puddle dynamics amely manapság nem aktív, és amelyet alias-al, sole-val és slug-al közösen újítottak még a kilencvenes évek végén.
az "exiting arm" nehezen hasonlítható a korábbi subtle albumokhoz, bár a kiváncsiság és kísérletező kedv megmaradt, a zene ismét valamelyest új alakot öltött. ha úgy általában megpróbáljuk elhelyezni a formációt a palettán, egy kicsit mindenhova besorolhatjuk. erőteljes alternatív hip-hop-os jellege mellett, újabban például kicsit gitározós, akkusztikusabb irányba indult a dolog, de jelen vannak benne a manapság az alternatív elektronikus zenéket jellemző kemény basszusok, torzítások és ütősebb alapok, a lassabb, kozmikusabb trip-hop-os jegyek főként az első "earthsick" című albumon voltak jellemzőek. dose szerint pedig ez egyszerűen modern zene, és alighanem neki van a leginkább igaza.
azonban nehéz volna úgy foglalkozni a subtle-el mintha csupán pár kreatív fiatal szabadiős elfoglaltsága lenne, vagy szimplán zene, ennél ugyanis lényegesen több van a dologban. koncept albumokról és egy koncept csoportról beszélhetünk tulajdonképpen mely a képzőművészet több ágán kalandozgat, költészet, színház, rajzok, történetek, fikciók. aztán ott van az albumokon rendszeresen megjelenő karakter, hour hero yes. dose éppen a "new white" című lemezen munkálkodott amikor szobájában rábukkant egy régi képre, ekkor született meg hősünk, aki egy középosztálybeli költő, rapper, nem túl meglepő módon. hour hero yes megjelenik videókon, sőt bizonyos értelemben, például egy festett szobor formájában a koncerteken is (feje kopasz, arca fekete és fehér sávokkal tarkított), illetve a friss lemez borítóján egyenruhába és bajuszba öltöztetve láthatjátok. a subtle lemezeken kívül, a 13 and the god "ghostwork" című számában is feltűnik. ha már említettem a koncerteket, valamelyest javítom magam, a csapat ugyanis sokkal inkább performanszokban gondolkodik. élő showjaikat, kézzel festett háttérfüggönyök, teátrális jelenetek, furcsa jelmezek kíséretében adják elő.
az "exiting arm" egyéb iránt egy trilógia harmadik, egyben utolsó darabja. az album hivatalos oldalán (www.exitingarm.com) található egy körülbelül húsz ezer szavas napló, amely a három albumot igyekszik valamelyest keretbe foglalni, persze sajátos módon. az oldal dose sajátos animált firkáival, torz szörnyalakjaival és egy hátborzongató, fiktív világgal köszönt minket. a trilógia hour hero yes felemelő és kevésbé örömteli pillanatait hivatott bemutatni. ez dose one, és a subtle sajátos valóságshowja, kisebb vágásokkal. a lemez megjelenése után készítettek egy 70 oldalas nyomtatott formában és limitált példányszámban elérhető könyvet is, melyet úgyszint dose rajzai díszítenek, s melyben szintén hour hero yes megálmodott világába és életébe nyerhetünk bepillantást.
az új szerzemény egyértelműen az eddigi legpoposabb darab a kollekcióban. a legtöbb szám egy-egy adott periódusában konkrétan a pop jelzővel is jellemezhető volna, ha nem ugrana hatalmasat egyik pillanatról a másikra, soulról, dörgős kemény hip-hop-ra, hip-hop-ról még erőteljesebb elektronikus kavarásra, és így tovább. az első kislemez az "unlikely rock shock" egy vibráló elektro basszusra és kemény dob alapra helyezett, alakját menet közben szintén radikálisan változtató track. tipikus és kevésbé tipikus rapbetétekkel, és egy visszafogottabb refrénnel. nem feltétlenül állítanám, hogy ez a legjobb szám az albumon, nem feltétlenül állítanám, hogy van az albumon "legjobb szám". viszont például a "take to take" egyik személyes kedvencem, enyhe, a jelenlegi prodigy-t idéző beütésekkel. ebben a 3 percben ha lehet ilyet mondani, maga a zene is árnyalt utalásokkal tömött. bár többek közt ettől a lemez során folyton előkerülő érzettől és attitűdtől olyan nehezen fogyasztható az album, azt mondanám: távolságtartó. nem lehet csak úgy neki esni mint a sajtburgernek a mcdonaldsban. azthiszem relatíven edzettnek mondhatom magam, néhány váltást mégis nagyon meghökkentőnek találtam. például a "gonebones" című számban, a falkaparós, torzítós, gerjedős kezdet után előbb egy amolyan lowrider-es loop majd egy finom melódikus szakasz következik, ésatöbbi. elsőre felfogni is nehéz mi történik, nem, hogy megérteni a zene és a szöveg összefüggéseit. a levezető "wanted found" és a "providence" alighanem a legszolídabb emészthetőség szempontjából. a teljes pack felsorolásától azonban most eltekintek.
összességében a már korábban elhadart információk is sejtetik egy speciális élmény lehetőségét, az új kompozíciók hallgatása közben. ez a remélt élmény voltkaképp nem is marad el, persze elképzelhető, hogy köszönő viszonyban sincs az általunk előre diagnosztizálttal. valahogy úgy érzem, a lemez történetszerűsége a háttérinfók ismeretének hiányában is sejthető, vagy egyértelmű. viszont nem feltétlenül kézzel fogható, ahogyan a zene sem önmagában, azthiszem már csak egy animációs dvd-re volna szükség amely tartalmazna minden számhoz egy-egy kvázi klippet, így válhatna teljessé az utazás. kívánságom persze teljesülni látszik, illetve már dolgoznak rajta a srácok. ez a 11 szám metrón, vagy az utcán sétálgatva valószínűleg csak felesleges nyűg a hallójáratoknak. az igazi véleményem szerint az, ha leülünk és gimnazisták módjára bemagoljuk a dolgokat, aztán rakjuk a cd-t a lejátszóba. ha ezt mondjuk egy tucatszor eljátszottuk van némi esélyünk, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése