tapes 'n tapes - walk it off.

már egy ideje tudatában vagyok magasfokú devianciámnak. és most tessék, megint egy olyan lemezt vagyok kénytelen favorizálni amely állítólag feltűnően alul marad a manapság elszaporodott indie zenekarok produkciói között. ha csak nagyjából is legördítünk egy hozzávetőleges listát fejben ezekről a zenekarokról, akkor egyrészt erős hasi fájdalmaink lesznek, valamint elkap minket a hányinger kellemetlen érzése. és milyen lehet ezek után ez a mocskosul szar és ötlettelen lemez, a tapes n’ tapes második stúdióalbuma, a "walk it off"?? az én véleményem aligha fog egyezni az általánosan erőltetett és elfogadott állásponttal, amiket a remek kritikusok alakítottak ki itt-ott, tehát stílusosan vegyétek minden általam leírtnak az ellenkezőjét, ha jót akartok, vagy ha okosak akartok maradni.
kezdjük ott, hogy a minnapolis-i csapat debütáló korongja, a "the loon" még most is az egyik kedvencem, pedig állítom, bőven túl vagyok legalább hatvan-hetven lemezen az azóta eltelt két évben. (hiába, ilyen barbár ízlésem van.) ez a mélységesen amatőr hangzás ugyanis bármennyire is elképesztő, hallójárataim számára sokkal izgalmasabbnak találtatott mint például az egész egyszerűen hallgathatatlan, unalmas, elcsépelt interpol féle "our love to admire", vagy mondjuk a the moog féle egyhangú dobolós-gitározós szarakodás, persze egy-két korrektebb tracket leszámítva. az említett albumokat maximum hagymaszeletelés közben erőltetném magamra, gondolván, siralmasabb már nem lehet a helyzet.

a "walk it off" állítólag zavaros, na ezzel végre egyet értek, viszont mivel deviáns vagyok úgy gondolom, egy lemez többek között akkor lehet igazán jó ha zavaros, aki más jellegű élményekre vágyik az kapcsolja be a sláger rádiót és fellélegezhet, de ne hallgasson alternatív zenét, csak azt ne. tehát zavaros, magyarán mondva mindenféle dob alapok, meg riffek előfordulnak jobbra-balra, nem próbálnak évekig írt, kiküszködött dallamokkal megrakott, túlkomponált szarokkal etetni minket, és valóban úgy tűnik nem dolgoznak túlságosan sokat egy számon. Így van vagy sem, ez az érzet egyenesen a legszimpatikusabb az egészben. már jó ideje a hobbizenekarok híve vagyok, és általában őszinte utálattal hallgatom egy-egy elsőre, vagy netán másodikra maradandót alkotott zenekar újabb, sokadik, küszködve megírt lemezét, és akkor még egyszer, lásd: interpol, merthogy a "turn on the bright ligths" még egy egészen zseniális lemez volt. a "the loon"-t többek közt azért szerettem annyira, mert az állítólag szintén rémesen igénytelen zenei világa önmagában is hangulatosabb volt mint bármely hasonló alakulat stúdióban szanaszét barkácsolt egyenhangzása. ezen felül pedig a témákat változatosnak találtam, sokkal többnek annál, hogy a semmitmondó, alaktalan indie jelzőt legyek kénytelen használni rá, amit azért teszek meg mégis most, mert összetettsége és változatossága okán nem tudnám hova sorolni. tudom ez már végképp botrányosan hangzik, vegyetek egy nagy levegőt, folytatom.

a "walk it off" tartalma is hasonló, a legkülönbözőbb éghajlatokból, évjáratokból, skatulyákból előrángatott dob alapok, és dalok. amik szerintem érzelmek és hangulatok széles skálájával szembesítenek, szabálytalan módon, hiszen mégsem egy-egy hatásos téma mentén vannak megírva, vagy úgymond ráírva magára a témára, hanem csak úgy jöttek, csak úgy tök egyszerűen megírták őket, érted.(?) az egyetlen szar szám a lemezen az albumot nyitó "le ruse", ami viszont tipikusan értelmetlen indie muzsika, az összes többi a számomra kedves kategóriába esik. leginkább, az ironikusan a lemez végére került "the dirty dirty", erős lüktető rock and roll, a refréntől harapdálni kezded a hamutartót, és igen, ez kell. az első kislemez a "hang them all" kevésbé erőszakos, egészséges popzene, a lemez danon activiája, sokkal több lehetne mint amennyi és még így is jó, nagyon is. a "conquest" egy komfortos régi fotel, a vasárnapi ebéd után. a "george michael" gondosan beállított zsánerfotó a zenekarról, és ott a "say back something", enyhén fűszeres forralt bor egy volt barátnőddel, csak nehogy félre értse, nehogy. a "demon apple" csak így egyszerűen zseniális.

a zenekar iránti viszonylag széles körben kialakult undor, alighanem erősen köszönhető annak, hogy ők is az úgynevezett "blog-zenekarok" táborát bővítik. azaz eleinte nem leltek pénzes támogatóra eladható, divatos nótáikkal a piacon, talán mert nincsenek eladható, túlzottan divatos nótáik. (azért a "hang them all" talán már valami hasonló!) persze ettől még senki sem lesz különleges, vagy jó, ők sem ettől azok, de azok véleményem szerint. a "walk it off" pedig ott lesz az esetleges év végi listáimon.