persze, ki akarna karakterekben, történetekben gondolkodni, mikor első kézből kapjuk az érzéseket, mint a mcdrive-ban a sajtburgert. ki tudja mi szükségetek lehetne egy ilyem lemezre. egy ilyen blues-ba, country-ba, power-pop-ba és rock-ba átírt novelláskötetre. az alakját, vagy összetételét gyakorta változtató bandában sehol egy markáns, jóképű divatdiktátor és semmi földöntúli hype a kották mögött. na nem is ujjongunk idehaza különösképpen mr. sheff és csapatának lemezeit hallgatva, vagyis inkább nem hallgatva, kevesen jutnak egyáltalán az érdeklődés ily módon megnyilvánuló szintjeire. jómagam is leragadtam a lassúkás "down the river of golden dreams" című albumnál, azért mégis reflexszerűen felkaptam a fejem mikor megtudtam, hogy megjelent ötödik nagylemezük, a "the stand ins". az időzítés (szept.09.) számomra ideális, mivel leginkább ősszel és télen vagyok képes rákattanni az okkervil-hangulatra. pedig nem feltétlenül a balladáiról ismerik a zenekart. egy hangulatos pub vagy füstösebb kocsma zenegépjébe éppen beleférnek ezek a dalok. de a nótákon, és mögöttesükön jókat csámcsogó elsősorban külföldi zenebuzik kollekciójából sem szoktak hiányozni, hiába a fikciókban és egyéb mesékben mindig van valami izgalmas.
sheff hangjában is, ami annyit tesz, hogy kissé savanyú és megfelelően siralmas ahhoz, hogy megszeresse az ember. jonathan meiburg hangszálai egészen másképp viselkednek, narrátor is lehetne mély és tökéletes tónusaival. egyébként az okkervil egy valóságos folyó szentpétervárott, a fiúk azonban egészen pontosan tatyana tolstaya (avagy tolsztaja, a hölgy tolsztoj unokája, bizony-bizony!), orosz író, novellista, publicista egyik történetéből hallottak felőle, s nevezték el róla a csapatot. azt a csapatot, amely idén nagyjából tíz éves, és évről évre népszerűbb az alternatív szcénában.
az új anyag témáit már felületesen összegeztem a bevezetőben. minden dal egy elbeszélés tulajdonképpen, melyből elegánsan kidomborul a tragikumérzés. hozzám legközelebb, az úttalan pornó sztár, shannon wilsey története áll, a "starry stairs" egy tipikus, néhol irónikus zenei eszközökkel tuningolt okkervil-ballada. (tavalyról pedig már beugorhat shannon wilsey=savannah smile, a "the stage names"-ről ismerjük tragikus történetét, will sheff módra persze!)"oh. what a trip,
oh. what a shivering silver ship,
oh. what a hot half-life I half lived
oh. and the stripes and stars
how they stripped off the siding."
hasonló kategória a kissé cinikus "on tour with zykos", a zykos egy, az okkervil river-hez hasonlóan austin-i csapat. a dal egy rajongó furcsa története, aki "john" iránt vágyakozik leginkább reménytelenül. (itt hozzá kell tenni, hogy a zykos-ban tudomásom szerint nincs "john" nevű tag, ettől függetlenül nyilvánvaló miről is van szó!) egyébiránt rámenősebbek megtalálják ezt a dalt youtube-on, a zykos előadásában is!
"he gets close, but i choke
take your shit, take your clothes
and get out of my home
i want you to love me
or I want you long gone
you say your real name is john"
vannak persze energikusabb nóták is a lemezen, mint például a kritikusok számára legkedvesebb "pop lie", vagy az a bizonyos többgenerációs családtörtént, a "singer-songwriter", könnyed okkervil-es rock n’ roll kiszerelésben. a drámai zárszó pedig egy képzelt beszélgetés a hetvenes évek glam-rock ikonjával, jobriath-al, halála napján a legendás chelsea hotel tetején. és most elnézést, de jómagam a lassabb számaikat preferálom, úgyhogy ezeket ismertetem meg veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése