ghostland observatory - robotique majestique.

minden hónapban legalább egyszer nosztalgyia, jól meglovagoljuk ismét. azaz, mint idén már oly sokszor, most ismételten egy zengő, búgó, csattogó múlt idézés következik. a néhány évtizeddel ezelőtt a mainstream és underground zenei kultúrába tartósan beágyazódott trendek, az ezekhez kapcsolódó divat és életérzés lassan népszerűbbek mint saját korukban. a kortárs előadóművészek manapság nem, hogy kiindulópontnak tartják a kultikus időket egy-egy stílusban, egészen odáig merészkednek, hogy művészetüket az elmúltak zenei és ideológiai átértelmezésének szentelik. erre idén is számtalan példát láthattunk, halhattunk. aztán vannak olyanok is, akik egész egyszerűen beülnek a hommade időgépbe, feltekerik a sebességet aztán a hangerőt. ebbe a csoportba tartozik az austin-i duó, a ghostland observatory is. aaron behrens és thomas ross turner szívesen öltenek magukra színesen csillogó előző századi ihletésű ruhadarabokat, szeretik bob dylan-t, freddy mercury-t, prince-t, giorgo moroder-t, new yorkot és a nyolcvanas évek szintetizátoros leheletét. persze mindez azonnal nyilvánvalóvá válik amikor elindítjuk a legújabb, "robotique majestique" című albumukat.

persze a szaksajtó és a kritikusok már unottan és könnyedén söprik le az ilyen lemezeket, egy részük hiteltelennek, más részük egyszerűen unalmasnak találja már a retro kártyát, mint jokert, mert azért valljuk be, többnyire mégis csak kifizetődő visszanyúlni a múltba, vagy inkább lenyúlni a múltból ezt-azt. szóval például a pitchfork mondhatni durván lehúzta az albumot. bár thomas igyekezett mérhetetlenül szimpatikusan reagálni a nem kissé lealacsonyító kritikára. elmondása szerint ez cseppet sem bántja őket, sőt. nem céljuk trendinek, vagy agyonmajmolt alternatív sztároknak lenni. senkit sem szeretnének hipnotizálni, mindenki kialakíthatja szubjektív véleményét a zenekarról, a médián belül és kívül is. ez így ugyan gyanúsan jól hangzik, de mondjuk, hogy jópofa. egyébiránt én sem állítanám, hogy mindezidáig felszínre nem került, bombasztikus ideákat rázna gatyába a két fiatalember. viszont zenéjük kimeríti a könnyed szórakoztatás fogalmát, ami önmagában sem kevés. ímmel-ámmal alternatív fonalakat szövögetve a sokkal inkább vissza- mint előremutató hangulatokba, oda és visszaeveznek a hagyományos synth-pop alapokon. vélhetően a többségnek ez már eleve minimum annyira unalmasan hangzik, hogy inkább hangyákat számolgatnak a kertben, de ennyire azért még sem tragikus a helyzet. viszont aki már a retró szó hallatán is viszolyogni kezd ne vesződjön velük. ugyanis tény, ha egy igazán hasonszorű kortárs csapatot kéne megneveznem, nagy bajban lennék.

persze nem minden a hangzás. aaron megjelenése olyan hatásos, hogy időnként maga ozzy osbourne jut róla eszembe, kell-e ennél több? aligha. thomas védjegye pedig a felesége által készített köpeny, amelyet azóta több előadó is elszeretett tőle, mint például a friss mgmt, vagy az of montreal. (ne tessék felhördülni, nem állítom, hogy szépen csendben divatdiktátorrá váltak!)

az előzőekben tárgyaltak előrevetítik, hogy nem nagyon van mit kiemelni, vagy az albumot tesztelők figyelmébe ajánlani. mint általában, vannak erősebb, és kevésbé élvezetes számaik, aztán egyszer csak lejár a korong. aligha kell attól tartanunk, hogy azonnal belebolondulunk egy-egy dallamba vagy vokálba. még sem bánom, hogy a "robotique majestique" bőviti a kollekciómat, jó volt megismerni és hallani őket. amit csak lehetett megemlítettem pozitív és negatív oldalról is, hallgassatok thomas-ra, és döntsétek el magatok mennyire szimpatikusak nektek!