the new pornographers - challengers.

meneküljetek a bohókás tavaszi időjárás allűrjei elől! egy megfelelő mértékben naív, és legalább ugyanennyire egyszerű lemez sokat segíthet valamelyik üresebb hétvégi délutánon. itt van például a kanadai indie szcéna all star csapata, a the new pornographers, ha már ismerjük őket valamennyire aligha fogunk felpattanni a fotelből a tavaly megérkezett negyedik, "challengers" című lemez kostólgatása közben, nem jellemző rájuk ugyanis, hogy évről évre újabb motivációk vagy ötletek vezérelnék őket egy-egy dal írása közben. rendszerint egy hagyományosan dallamos, kellemes tavaszias albummal örvendeztetnek meg minket, s mi nem is bánjuk ezt annyira. (ugye?)

a nyolc tagból összeverbuválódott együttes 97-ben alakult, s szépen fokozatosan váltak ismertebbé világszerte, de természetesen elsősorban hazájukban, illetve az egyesült államokban. a zenekar főkolomposa carl newman aki a 90es évek meghatározó kanadai dalszerzője és zenésze, 2004-ben első szóló albumát is megjelentette "slow wonder" címmel. de a szimpatikus csapat tagja például a destroyer frontembere dan bejar, aki nem mellékesen a swan lake nevű szintén vegyes indie projektben is jelen van, aztán neko case a megnyerő alternatív country-énekesnő-dalszerző, john collins aki szintén tagja a destroyer-nek , blaine thurier a szintetizátoros, aki úgy mellesleg filmproducer is, s általában ő rendezi a banda klipjeit, valamint kurth dahle, todd francey, illetve kathryn calder, akikről úgyszint elmondható, hogy számos együttesben és projektben letették már a névjegyüket.

az album a tőlük már jól megszokott, power pop-os, britpop-os hangzás mentén halad, s néhány hallgatás után könnyedén megszerethető. nincsenek bonyolult szerkezetek, vagy szokatlanul alternatív hangszerbűvölés, mindenki ügyesen megkomponált, de egyszerű dallamokat játszik, sűrű élvezetes összképet varázsolva. az első klippet éppen a címadó dalból készítették, amely furcsa mód a leglassabb alkotás a lemezen, az ennyire vontatott lassulás nem feltétlenül jellemzője a zenéjüknek (sőt!), ennek ellenére egy fél rossz szavunk sem lehet, hiszen még sem valami tavaszi depressziócskáról van szó, hanem egy jóleső, virágzó fák alatt heverészős dalolgatásról. a második, s egyébként remekül sikerült animációs video, a "myriad harbour" című dalból készült, amely már valamivel energikusabb, s szintén nem rossz választás, bár aligha van olyan szám a lemezen amelyre kár volna időt szánni.

nehéz volna viszont megnevezni egyet, amely úgy igazán erősebb a többinél, s mégis talán egy van,az "all the things that go to make haven and earth" igazán erős, pörgős, fülbemászó refrénnel, telitalálat. a manapság az alternatív zenei piacot elöntő kísérletező kedvű és néhol durván félresikerült albumok sokaságában mindenképp üde színfolt egy ilyen, ugyan kiszámítható viszont garantáltan hallgatható anyag, a tavalyi egyébként széles, változatos és minőségi kinálatból a "challengers" szépen lassan az egyik abszolút kedvencem lett, csakúgy mint korábban a "twin cinema".