milyen irányzatot szeressünk idén nyáron? szeressük miss kittin-t, őt amúgy is ritkán lehetett eddig nem szeretni, és állítólag még most is maradéktalanul eredeti zenei és minden egyéb értelemben, állítólag! szóval itt az új lemez! és, hogy mi is az irányzat? hülyeség volna azt állítani, hogy electroclash, az már rég volt, ez pedig most van, és valami egészen más…
próbálok jóindulatú és lelkes maradni, bár nyílvanvalóan nem egészen ezt vártam, vagyis egészen nem ezt vártam, de valóban, ez mégis egy szerethető, hallgatható album, ugyan különösen nagy feltűnést keltő ”himnuszok” nélkül.
mindegy is. nyavalygás helyett tehát szeretgessük amennyire lehet. némi kóstolgatás után viccesnek található ez a valójában nem kissé kétbalkezes kutyulás, amely egy egészen más név alatt talán könnyebben befogadható vagy elfogadható lenne, de miss kittin-ről még véletlenül sem ez a helyenként buta, suta, félpoppos prüttyögés ugrik be. de miért is ne állhatna jól neki mindez?mire többszörösen sikerült végigverekednem magam a batbox-on már egész természetesnek, és jó értelemben véve mókásnak találtam, miközben egyre kevésbé tudom eldönteni összességében mit is érdemes tudni erről a lemezről.
annyit biztosan, hogy ez a zene nem való a hivatásos lázadók hallójáratiba, vagy pörgős nyáresti partykba, ellentétben a korábbi számok többségével. leszámítva a szövegeket persze, amik nem ritkán jók, erőteljesek, frappánsak. összefoglalva talán nevezhetjük úttörőnek marha nagy jóindulattal, vagy például részegen, de ha annyit mondunk: "furcsa" talán mégis közelebb járunk az igazsághoz.
az album kittin saját kiadójánál jelent meg (nobody’s bizzness), akinek az utóbbi időben, (talán a párizsban eltöltött évek hatására) alighanem megváltozott a zenéhez való hozzáállása, sőt, egészen biztos. mindenféle vonal megtalálható az albumon amit egyébként annyira nem hiányolnék, és mégis egész aranyos, nem hittem volna, hogy ilyeneket fogok írni róla, de mostmár lépjünk túl ezen. tesztelés közben egyszer-egyszer legalább beugrik a goldfrapp, a cansei de ser sexy, a fischerspooner, a mount sims, a peaches, sőt a the knife is, tehát kétségkívül sokszínű, talán túlságosan is?!
mintha egy félunderground techno remix lemezt hallgatnánk, igen ez jó hasonlat. már a lemezt indító és bevezető "kittin is high"-nál ez ugrik be, aztán a továbbiakban is gyakran visszatér ez az érzés. ugyanakkor a címadó "batbox" simán lehetne egy kellemes tavaszi popnótácska, a "grace" az első szám amely valamelyest, talán nem is kevéssé emlékeztet egy klasszikus electroclash alkotásra, és nem is rossz. a "solidasarockstar" az egyik tipikusan szokatlanul visszafogott darab, már ami a zenét illeti, de meg lehet szokni, sőt megszeretni is, a "barefoot tonight" gyakran idézi a régi időket, gyakran pedig kevésbé, összeségében alighanem az egyik legjobb!:
"i'm ready to kick some ass… barefoot tonight"
igen ez tényleg ő! az ezt követő "play me a tape" egy viszonylag egyszerű lagymatag elektro-pop dal, a "pollution of the mind" szintén erősen pop, és erősen retro hangzású néhol hamisítatlan clash effektekkel felütve nagyon is pofás, fülbemászó! bár utóbbi többszörös hallgatás után a lemez egészéről elmondható, mégis mintha kicsit kevés volna ennyi, vagy nagyon is kevés?
a "wash n dry" hideg hangulata is hatásos a maga módján, a "mightmaker"-hez hasonlóan egy-egy the knife alkotásra emlékeztet leginkább még ha abszurdnak is tűnik a párhuzam. a "machine joy" lüktető, erőteljesebb, talán nem ok nélkül hasonlítható egy-egy klasszikus fischerspooner féle őrülethez. a "sunset strip" tavaszi szabadtéri lötyögős félenergikus ballada, a "playmate of the century" a refréntől eltekintve az első the hacker-el készített kultikus albumon is szerepelhetne akár, és igazán kellemes!
a végére érve, és mégegyszer összegezve… nem, nem tudom összegezni. ez valami idétlen puzzle amiben gyakran örömét leli az ember, de nem és nem áll össze. ha valakinek mégis, szóljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése