young galaxy.

csendélet hideg aszfalttal, hóeséssel, lassú, bambulós vakarózás. vanília illatú kézkrém, néhány zacskónyi akciós papír zsebkendő, zongora és szintetizátordallamok, és ami belefér egy majdnem túlkomponált, harmonikus, késő esti, fagyos szédelgésbe, persze mindez tavasszal.
ugyanis körülbelül egy évvel ezelőtt, 2007 áprilisában jelent meg a young galaxy első lemeze. mégis ez sokkal inkább egy hamisítatlan téli lemez, forró menta teához, tartalmas semmittevéshez egy aránytalanul túlfűtött szoba legkényelmesebb szegletében.

a young galaxy elsősorban stephen ramsay és catherine mccandless, akik egyaránt képesek fájdalmas világvége hangulatokat és végletekig bölcs, amúgy semmitmondó szólamokat énekelni a nyakig érő latyakban kóválygós zenékre. semmi váratlan húzás ami elmozdítaná a takarójába begubózott álmos földlakót kedvenc októberi testhelyzetéből, komótosan haladó futószalagon a melankolikus dallamok és vokálok, mentségükre legyen mondva, még így is kár volna kihagyni. ők leginkább indie-pop-nak nevezik ezt a spirituális, kozmikus, heverészős tutyi mutyit, de lehet esetleg dream-pop, vagy space-pop is, döntse el ki-ki maga.