még taknyosan is divatos az első tavaszi esőben táncolni, vagy a londoni oi va voi valamelyik lemezét hallgatni. kitéve a nyers husit a kertbe. rámenősebbek, mire egy fél szezon megkerüli a földet, minimum háromszor elolvassák, hogy ezek a szolíd fiúk és lányok, hatásosan bogózzák össze a jiddis és a kelet-európai népzenét, a klezmert, az elektronikát, a trip-hop-ot, és így tovább a végtelenségig.
rendszerint számos vendég előadó kíséri el őket egy-egy fellépésre, többek között kt tunstall. megemlítendő, hogy az ex animás németh juci énekelte fel a hivatalos debütáló lemezükön hallható „a csitári hegyek alatt” című feldolgozást, és, hogy a zenekar tagja egy másik magyar is, aki egész egyszerűen csak „lemez lovász” néven fújja a trombitát, bütyköli a szintetizátort, esetleg énekel.
legutóbbi nagylemezük ("oi va voi") persze egyszerre hátradőlös, hadonászós táncolgatós, romantikus, jópofa és aranyos, sőt a "yuri" című kifejezetten fülbemászó dalhoz egy remek klipet is készítettek.
szinte minden komoly fesztiválon találkozni velük, elnyerték többek között a bbc világzenei díját (2003), mégis halálosan unalmas, hogy kritikusaik pofátlanul jól elrejtőztek, vagy egyszerűen valóban nincsenek.(?)
természetesen jónéhányszor jártak már nálunk, a szigeten, a millenárison, és például tavaly a balaton soundon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése